Vészesen közeleg... :)

Mint kiderült nem vagyok egy nagy blog író... Én nem tudok minden nap valami újat mondani, ezért könnyebb 1 hónap után leírnom pár fontosabb dolgot.

Annyi minden történt áprilisban, hogy valamit tuti el fogok felejteni :)
Mivel "bolond" hónapban születtem (drága nagyanyám szerint...) és szuper barátaim és vőlegényem van, ezért április 5.-re hatalmas meglepetés szülinapot szerveztek. Természetesen azon kívül, hogy egész nap takarításra voltam "ítélve" semmit sem vettem észre a készülődésből. Nagyon nagy örömöt szerzett nekem az egész társaság.  Képek és videó hiányában, amik persze készültek csak nem ért ide hozzám nem tudom illusztrálni, de annyi baj legyen :D

Az ünneplés közben azért nem feledkezhettünk meg arról, hogy meg kell hívnunk a népet a lakodalmunkra is. Hetek óta nem csinálunk mást csak megyünk és hívjuk meg a rokonokat, barátokat, de ez ezzel jár. Ha minden igaz 2 hét és végzünk a kiosztással. Már épp itt lesz az ideje, mert csak  10 hét van vissza a nagy napig :)

Ma (05.08.) felhívtam az atyát, mert hát mégis jegyes oktatásra azért el kell járnunk :)
Igaz, hogy fiatal, de annyit tud beszélni, hogy kivételesen nem nekem fog járni a szám, minden esetre kíváncsi leszek az egészre, miről fogunk beszélni, és remélem nem fogok majd röhögésbe kitörni :)
Igaz eljátszottam a gondolattal mit fogok válaszolni akkor ha egyáltalán feltesz ilyen kérdést, miért akarunk össze házasodni, de ezt most inkább nem szeretném kifejteni. :D :D :D

Ami viszont eléggé aggasztó számomra, viszont hozzá szokhattam volna, mert nem vagyok az a marha nyugodt típusú ember, hogy elkezdtem izgulni. Olyan dolgokon kezdtem el megint agyalni, amivel foglalkoznom sem kéne. Be vagyok parázva a lánybúcsútól, pedig nem az akasztásomra készülnek a lányok, legalábbis remélem, de a legrosszabb, hogy nagyon nem szeretem, ha valami nem úgy sül el ahogy én szeretném és az esküvő tervezés elég gázos dolog. Szerintem akkor sem lenne könnyebb, ha csak 30-an ünnepelnénk, de 130 fő azért az nem kutya. Minden esetre kezdem úgy gondolni, hogy nem feltétlenül a vendégeknek kell tetszenie (és erre most rá is harangoztak, de jóóóó :D), annak ami esetleg nekünk tetszik. De nem is a vendégeken van most a hangsúly, hanem mondjuk ki a szülőkön. Bakker mindenbe bele tudnak szólni, azt viszont nem veszik figyelembe, hogy a meghívón kinek a neve szerepel. Rengeteg dolgot átbeszéltünk már Balázzsal, amit úgy is szeretnénk csinálni, ahogy elképzeltünk, de mindig tudnak valami olyat mondani, ami nekünk persze nem tetszik. Úgy gondolom, ha van egy kialakított szisztéma azt nem kéne felborítani, mert onnantól minden borul. Inkább támogatni kéne, mondhatnak ötletet is, de ne úgy, hogy bele másznak az auránkba és a legkisebb dolgokból is bazi nagyot csinálnak pedig nem kéne....szerintem teljesen mindegy milyen üvegbe megy a pálinka ha fel lesz címkézve, a vőlegényem fogja eldönteni milyen lesz a végleges csokrom hiszen tőle fogom kapni és még sorolhatnám. Nem vagyunk már gyerekek a jó ég áldja meg...na tessék és már megint dühöngök!!!! Lehet most indul el az a bizonyos fogyás, amit emlegetnek állandóan :D Kicsit nem is ártana, mert azért nah felszedtem pár kilót.

Na pusszantás...habár már azt s tudom kinek írom ezeket a sorokat, lehet csak magamnak! :)

K